Ismét egy számomra nagyon fontos témát ragadok meg, amely eddigi életem szerves részét képezte, képezi és képezni fogja. Ez nem más, mint a vadászat. Számomra ennél fontosabb dolog aligha van.

Édesapám már több mint 30 éve vadászik, mára már az ország egyik talán legszebb apróvadas területének a hivatásos vadásza. Ezen a területen született és élt egyik híres írónk is, aki többek között a Vuk-ot is írta. Fekete István, aki nem tudja, ki ő az kérem, ne olvasson tovább! Nagyon büszke vagyok atyámra, mert ő egy olyan ember, aki tényleg elmondhatja azt, hogy azt csinálja, amit szeret. Ha el tudod érni azt, hogy az lesz a munkád, amit igazán szeretsz, akkor egy percet sem kell dolgoznod soha az életben.

Háromféle vadász létezik: a hús, a trófea és az IGAZI vadász. Ő a harmadik kategóriába tartozik. Neki nem az számít, hogy mindenáron lelőjön, egy vadat megegye, vagy a trófeáját ki tudja tenni a falra, hanem maga a természet, az állatok, hiszen ez a munkája és az élete. Ő felel a megfelelő körülmények megteremtéséért, az állomány javításáért az élelem ellátásért és minden felelősség az övé a vadakkal kapcsolatban. Engem kb. 5 éves koromban vitt ki először vadászni, amikor megszerettette velem ezt az egész varázslatos világot, amely azóta is magával ragad, és a rabjává ejt minden egyes alkalommal, amikor kint vagyok a természetben. Teljesen más: nincsenek problémák, csekkek, hülye emberek, viták, szemét, aljasság és hazugság, csak te a vad és a természet. Eme két nagyszerű dolog elég ahhoz, hogy egy életre beleszeress egy olyan varázslatos környezetbe, amely mindig hűséges, odaadó, őszinte lesz hozzád és mindig szebbnél szebb, jobbnál jobb dolgokkal kápráztat el.

Én lassan már 3 éve, hogy vadász lettem. Amikor a vizsgabiztos kimondta, hogy átmentem és megfelelek, apura gondoltam és arra, hogy milyen büszke lesz rám. Hazaértem és láttam a szemében, hogy soha semminek sem örült jobban, mint annak, hogy a fia hivatalosan is hozzá tartozik. Az egy dolog, hogy megszülettem és papíron ő az apám stb., de hány ilyen ember van?, mind így vagyunk, van, aki még életében nem látta az apját, de amikor már úgy tartozol édesapádhoz, hogy elérte azt, hogy azt szeresd, amit ő és azt is csináld, na, akkor tartozol igazán hozzá.

A társadalomban nagyon sokan gondolják úgy, hogy a vadászat egy kegyetlen dolog, mert megölik az állatokat. Ez valóban így van, de nem azért, mert ehhez van kedvünk. A vadászat, már egy az őskorban kialakult tevékenység, amely a megélhetésről és az élelemszerzésről szólt. Ez máig is részben így van, de több egyéb szereppel is kibővült, csak már élelemszerzés terén nincs akkora jelentősége, mert felváltották a vágóhidak és az állatok háziasítása. Viszont a megélhetésben nagyon fontos szerepe van, ugyanis, amit te megeszel kenyeret vagy húst, ahhoz mezőgazdaság kell, ahol kitermelik az ezekhez szükséges terméket pl.: búza és kukorica, ami hol található? A természetben a vadak között. Ha nem lenne vadászat, úgy elszaporodnának a vadak, hogy olyan mértékű vadkárt okoznának a gazdáknak, hogy nem lenne mit learatniuk így nincs miből kenyeret sütni, és nincs mit enni adni a háziállatoknak, amikből készül a finom ebéd. Mert amikor megeszed a sonkát, a sült csirkét, a hamburgert, akkor örülsz nagyon, hogy jól laksz és milyen finom és nem egy kenyércsücskön kell nyámmognod, de amikor meghallod, hogy vadászok, fúj, gyilkosok bántják szegény állatkákat.

A vadászatnak rengeteg fontos szerepe ismert, de ezt csak a vadászok és azok, akik ismernek vadászokat tudhatják.

Első és legfontosabb szerepe az imént említett vadkármegelőzés. Második szintén fontos szerepe az állományjavítás a selejt, beteg példányok szegmentálása kilövéssel, azért, hogy a szép és erős egyedek tudják tovább szaporítani az állományt. Tehát, amint írtam pár sorral feljebb, nem a hecc kedvéért húzzuk meg a ravaszt. Több egyéb fontos szerepe is van a vadászatnak, de erről, elég, ha csak a vadász emberek tudnak.

Egy vadat nem csak meglőni kell tudni, hanem tisztelni, figyelni és esetleg nevelni. A nevelés alatt arra gondolok, hogy például első találkozáskor kifigyeled, hogy ez az a vad, amely igazi préda lesz, majd egyszer. Viszel neki enni télen, amikor aligha talál élelmet és a fagyos földet kell túrnia egy-egy szem élelemért. Megfigyeled a fejlődését, az élőhelyét, a territóriumát, milyen vad lesz belőle, melyik kategóriába lesz sorolható. Megismered a viselkedését, meglesed szaporodás közben, milyen egyedet választ párjául stb. Ez a vadászat varázsa nem az, hogy kimész, hopp ott van, bumm, aztán megveregeted a válladat, hogy, de ügyes voltál.

Egy ravaszt mindenki meg tud húzni, de egy határt saját magának csak nagyon kevés ember. Tisztelni és becsülni kell a vadat, főleg ha elejtetted, mert ő az életét adta, azért, hogy te neked boldogságot és sikerélményt okozzon.

Az-az ember, aki olyan fegyvereket és eszközöket vásárol magának, amelyekkel esélye nincs a vadnak a túlélésre az a szememben nem vadász, sőt nem is ember az egy pondró. Beszélek itt többet között az éjjellátókról, a félautomata fegyverekről, a mozgásérzékelőkről stb. 

Láttam már nem egy vadászt, aki egy állatra rálőtt ötöt egymás után, és szerencsétlen állat az utolsó lövésnél csuklott össze. Ez az aljasság és a tisztességtelen dolgok ne továbbja. Csak, akkor és tényleg csak is akkor lehetsz büszke magadra, ha az első lövésre szenvedés nélkül múlik ki a vad, ha második lövésre, akkor még megveregetheted a válladat, de már nem akkora büszkeséggel. Viszont, ha a 2. lövés után is szenved az állat vagy sebzett, akkor tényleg nagyon gondolkozz el azon, hogy vadászol-e még tovább vagy leteszed a fegyvert. Amennyiben kettőnél többször húzod meg a ravaszt ugyanarra az állatra, akkor ásd el magad és soha többet még a fűre se merj rá lépni, mert annál mocskosabb dolog nincs és nem, hogy vadásznak, de élőlénynek sem vagy nevezhető, inkább egy darab ürülékhez hasonlítanálak.

Minden vadász érje, be azzal, amit a természet felkínál neki és örüljön, annak az egy kacsának, vagy nyúlnak is, amit elejtett. Egy évben egy nagyvadból legyen neki elég egy, nem több. Apróvadból lehet többet is kívánni, de ott is meg kell húzni azt a bizonyos határt, ahol már elég.

Itt le is zárnám a témát és egy gyönyörű szép gondolattal búcsúznék el, amely szerint élem vadász életemet:

"Akármilyen is a vadász, először legyen - ember! Ember, akit nem az ölés, a pusztítás élvezete hajt, hanem csak a golyóra érett, selejtezendő vagy életveszélyesen támadó vadra emel fegyvert, vagy pedig a tudományos ismeret, gyűjtés sarkallja, és akinek biztosan hordó fegyvere csak akkor dörren, ha a célgömb a vad testének azt a pontját takarja, ahol a golyó villámcsapásként teríti le az állatot... Akinek szívós kitartása, fáradhatatlansága, bátorsága - szerénység mögött rejtőzik, és akinek soraiból a természet és minden élőlény: ember és állat iránt meleg szeretet árad."  Róna István író

Végre rászántam magamat, hogy valami pozitív dologról is írjak. Nem volt nehéz választás, mert elég kevés dolog van a világon, amiről efféle képen tudok vélekedni. Az állatokat és az ő világukat választottam témaként, mert amióta megszülettem életem szerves részét képezik. Okoztak már nekem rossz és jó emlékeket is, de az esetek 90%-ában csak jó tapasztalatom van.

Az állat egy olyan csoport az élőlények között, amely az ösztönös életmód alapján boldogul a Földön már év milliók óta és mégsem illeti meg őket semmilyen negatív jelző effajta viselkedésük miatt, nem úgy, mint az embereket. Az embereknél az alap az önálló gondolkodás és cselekvő készség, de sajnos sokaknál ez sem fejlődött ki többek között és csak az ösztönösség maradt, ami elég negatív dolog, mert miattuk tart itt az emberiség. Az állatvilágban ez megbocsájtható, hiszen ott mindenki így viselkedik, mert erre születtek. Bennük ott van az a bizonyos tűz, ami hajtja őket az életben maradásért, az utód nevelésért. Megtanulták beérni azzal, amit a természet felkínál és mégis boldogok, megvan mindenük és csak egy dologtól kellene tartaniuk: az emberektől, akik szépen fokozatosan számolják fel az élőhelyeiket szennyezik a táplálékukat és irtják őket, de ezek ellenére is szeretik az embereket.Világszerte több milliárd dollárt fektetnek az állatok védelmébe és gyógyításába, ugyanúgy, ahogy az emberekébe is, de vannak országok, ahol csak a pénz, az étel ital és a hogy rúgjunk be hétvégén számít. Ezekben az országokban szinte semmit sem fordítanak arra, hogy megakadályozzák az állatok rossz sorsát és segítsék a boldogulásukat, úgy ahogy a mi országunkban sem, pedig az állatok az életüket adják, az emberekért lásd: vágóhidak, azért hogy legyen mit enni. Mentő kutyák, hogy segítsenek kapni még egy lehetőséget az élettől,  stb. Ennek ellenére hány ember van, aki képes lenne az életét áldozni egy állatért? Egy sem.

Ha lenne, rengeteg pénzem biztos vagyok benne, hogy első és legfontosabb dolgom egy állatrendőrség alapítása lenne, olyan emberekkel, akik képesek kiállni az állatokért, vigyázni rájuk és megakadályozni azt, hogy bárki is ártson nekik. Illetve a már működő állatmentők létszámát is gyarapítanám. Én szeretem az állatokat és erre büszke is vagyok. Akárhány állat is volt az életemben, mindegyiket szerettem, becsültem és tiszteltem, mert tudtam, hogy bármikor képesek lennének feláldozni az életüket értem.  

Rengetek állatbántalmazást láttam már, akadályoztam is meg. Főleg ezek a dolgok miatt is alakult ki bennem az emberek felé érzett gyűlöletem.

Az állatoknak a legfontosabb dolguk az életben maradás, az utód nemzés, táplálékszerzés és utódok "kiképzése" az életre. Semmi más. Őket nem érdeklik az anyagi javak, csak ez a pár dolog számít.

Az állatok, azért esznek, hogy éljenek, az emberek meg azért élnek, hogy egyenek. Ez egy nagyon nagy különbség, ahol megkérdőjeleződik az élőlények fontossága. Egy állat nem tud hazudni, nem tud meglopni, átvágni és örökké hűséges marad a gazdájához.

Jól véssétek az eszetekbe, amit leírtam és ezek a dolgok alapján gondolkozzatok el azon, hogy miért fut el tőled egy állat, ha csak meg akarod simogatni. Egy állat bizalmát nagyon nehéz elnyerni, de ha egyszer sikerül, akkor megtörhetetlen. Ott a példa, hogy zárj be egy embert vagy egy állatot a kocsid csomagtartójába pár órára, ha utána kinyitod az ember legjobb esetben is káromkodva leszid, de egy állat a nyakadba ugrik és örül, hogy ott vagy és segítettél rajta, holott tudja, hogy te zártad be.

Ha azt tapasztalod, hogy bántják az állatokat, akkor mindenképpen állj ki értük és védd meg őket, mert ők is megtennék érted.

Ha viszont annak a legkisebb szándéka is felmerült benned, hogy fizikailag bántalmazz egy állatot, akkor töröld el magadat a Föld színéről.

Azt a pénzt, amit elköltesz arra, hogy berúghass a spanoddal hétvégén, azt inkább fordítsd az állatodra és adj meg neki mindent, amit csak tehetsz érte, mert ő szeret téged, mivel te vagy a gazdája és tőled várja a szeretetet.

 

Mindenki sír, hogy kevés a pénz nincs miből megélni, nincs mit adni enni a gyereknek, nem hogy a kutyának.

Jelen pillanatban egy hipermarket pénztárosaként is tevékenykedem, mert kell a pénz, kihangsúlyozom, nem gyűjtök motorra, kocsira, gépre, pornómagazinokra stb., hanem a sulira kell, ugyanis szeptembertől ismét folytatom tanulmányaimat a szociológia, pszichológia és egyéb dolgok terén. No, de nem is ez a lényeg, hanem amit munka közben tapasztaltam/tapasztalok:

Több mint 3 éve dolgozom kereskedelemben és foglalkozom a fogyasztókkal, illetve az igényeik kielégítésével, hiszen az egyik szakmám is ez (marketing és reklám ügyintéző). Tapasztalataim alapján miszerint az embereknek nincs pénzük, hazugság. Csak nem tudják tisztességesen kezelni, azt a keveset is, ami van, ugyanis mindenkinek van csak más-más arányban, mivel az utolsó ember is kap állami támogatást még, ha keveset is, de kap. Különböző egyéb legális vagy illegális jövedelem forrása is van minden embernek, még ha keveset is profitál.

A lényeg lényege, azt látom, hogy özönlenek ömlenek az emberek az év 365 napjának, minden percében ezekbe a nagy óriás áruházakba, mert vannak akiknek ez a kikapcsolódás, vagy éppen munka, hétvégi program, idő töltés, csajozási lehetőség, pasizási lehetőség stb. A pénzük jelentős részét tulajdonképpen szórakozva akarják elkölteni, amiből még hasznuk is van, pl. bemész az áruházba nyáron ott a klíma, hűsölsz, ott vannak a jó csajok, legelteted a szemed, vagy ismerkedsz, találkozhatsz ismerősökkel, válogathatsz a különböző termékek közül, amiket megkívánhatsz és megvehetsz még, ha teljesen fölösleges is, mert úgyis kidobod, bevágod a sarokba vagy felteszed a polcra porfogónak, de kell, mert megkívánta a szemed és a pénzed is engedi. Azonban a következő csekket, vagy ebédpénzt a gyereknek már nem biztos, hogy ki tudod fizetni. Mindeközben, a pénz megy ki külföldre az utolsó vasig, ugyanis egyetlen neves áruház lánc sincs magyar kézben, illetve az ő általuk kínált áruk 98%-a sem magyar termék, amiről azt hiszed, hogy az, az sem az, így milyen pénz marad magyar kézben? Semmilyen. Csökkenthetőbb így az államadósság? Nem.

Az, hogy az emberek népvándorlásként ömlenek az áruházakba nem csak hónap elején van így hangsúlyozom, hanem egész évben, akár hónap eleje van akár vége. Az emberek 90%-a nem fizet 10 ezer forint alatt és miért, mert bejött a 260 helyett 180 forintos cukorért, mert, de jó úgyis drága a cukor, de miközben keresi az akciós árut, megkíván még egy kis chipset, sört, dezodort, csokit, vázát, virágot, stb., és a cukor mellé vesz még több ezer forint értékben dolgokat, aminek a 10 %-ára tényleg szüksége van, mert eszébe jutott, hogy kell, de a többire csak elszórta a pénzt, ahelyett, hogy a gyerekére költötte volna, aki szegény ott sír, azért a nyavalyás 100 forintos nyalókáért, de nem kapsz nincs rá keret.

Minden tisztességes munkahelyen a fizetések mellé kapnak a dolgozók egy úgynevezett kiegészítést pl. étkezési jegy, iskola utalvány, stb., amit segítségként kapnak a munkáltatótól. Mindenki örül, hogy megkapta, majd rohan vele a boltba, hogy beváltsa. El sem olvassa, hogy mire lehet levásárolni, de a kosarat telepakolja fölösleges dolgokkal, természetesen a listán szerepel az alkohol és a dohányáru is, de a gyereknek egy füzetet nem látni, vagy egy ceruzát esetleg új ruhát, mert messze van még az iskola így augusztus elején, addigra majd veszünk. Egyszer csak eljön az a bizonyos iskola és a gyerek egy füzettel meg, egy ceruzával, agyonmosott szakadt ruhában megy az iskolába, mert anyuci és apuci elszúrta a lehetőséget.

Őszintén remélem, hogy minden egyes szülő, aki nem neveli tisztességesen a gyermekét, úgy hogy legalább azt a minimumot megadja neki és lehetősége legyen teljes életet élni, az elnyeri méltó büntetését. Nem kell mondani, hogy, akinek nincs rá lehetősége az hogyan, hát úgy hogy fel kellet volna mérnie a lehetőséget, mielőtt gyereket vállal. Most meg jönnétek azzal, hogy mi van, ha már ott a gyerek és akkor nem lesz lehetőség hirtelen, mert történik valami, arra annyit tudok mondani, hogy mire megszületik a gyerek, addigra meg kellett volna teremteni a lehetőségek sorozatát előre és eltervezni a gyermek felnevelésének menetét. Most meg jöttök azzal, hogy mi van, ha véletlenül jött a gyere, akkor kérlek mielőtt megismeri az igazi szüleit nevelőszülőkhöz kell adni, hogy legalább teljes életet tudjon élni és boldog lehessen. Tudom, hogy ezek kemény dolgok, de ha belegondoltok egy kicsit, akkor tényleg így van. Minden második családban, ahol három gyerek van, csak azért van a harmadik, mert így több a kedvezmény és az anyagi juttatás. 

Ha bármikor is gyerekáldásra vágynátok, jól gondoljátok át, így is rengetek, gyerek éhezik, árva és szenved, hol ott meg sem érdemlik. A gyerekek rossz sorsáról 90%-ban a szülők tehetnek. Csak akkor vállald el őt, ha fel is tudod nevelni és tisztességes embert tudsz belőle faragni. Amilyen vagy olyan lesz a "kicsi te" is. 

Nem árulok el nagy titkot, ha megmondom hány éves vagyok: 21, mind ez a sok szép esztendő után sajnos vagy nem sajnos, rengeteg élettapasztalattal rendelkezem,  többek közt a társas kapcsolatok ill. a hozzájuk tartozó érzelmek terén.

Egy párkapcsolat hosszúságát és minőségét a felek közötti kapocs ápolása és tiszteletben tartása határozza meg. Ezt a kapcsot csak és kizárólag érzelmi, dolgokkal lehet karban tartani, mint például őszinteség, becsület, tisztelet, törődés, odafigyelés, türelem, megértés, alázat, aktivitás, akaraterő és kitartás. Sokan ide sorolnák még a szeretetet is, viszont én NEM, mert mindezek a dolgok kölcsönös megadása után alakul csak ki a szeretet, amely átfogja és biztosítja a kapcsolatot. Ha a szeretet megvan, tudsz szeretni és téged is szeretnek, akkor nincs kérdés, te vagy a legszerencsésebb ember, de ha nem akkor egy rossz ember vagy, aki fölöslegesen pazarolja az idejét egy olyan emberre, aki mellett sosem lesz boldog. Szeretheted, te akárhogy, ha ő nem szeret, mert nem tud, vagy ne adj Isten nem is akar, akkor hiába az egész erőfeszítés.

Kanyarodjunk csak vissza a kölcsönös szeretet részhez, ahol mindenki szeret mindenkit. Ha ez megvan, akkor sem tart örökké, mert belefáradtok előbb vagy utóbb, vagy te, vagy ő, ki hamarabb ki később, ez elkerülhetetlen. Az ember egy olyan élőlény, akinek változatosságra van szüksége, ami úgynevezett állandósággal párosul. Mi is egy ember életében a változó? a partnerek, és mi az állandó? ő maga. Nem csak párkapcsolati szempontból, hanem a társadalomban is pl: új kollégák, új ismerősök, új családtag stb.  A monotonitás tűrhető, de csak egy bizonyos ideig, akár évekig is, bár minél tovább tűri az ember, annál hosszabb időszakról fogja tudni elmondani, hogy miért minek? 

A tini kapcsolatok nagy része elég korán elkezdődik, általában 16 éves korban. Vannak, akik próbálkoznak, keresik az igazi, hozzáteszem elég korán, de vannak, akik úgy gondolják, hogy megtalálták már, mert nagyon szerelmesek és minden rózsaszín felhő meg ugráló báránykák stb. Tehát 16 évesen összejövünk, dúl az a bizonyos love, akár évekig is, aztán 18 éves korunkban úgy döntünk, hogy jaj de hipi-szupi jó, házasodjunk össze. Miből? Hitelből, vagy anyuék pénzéből. Döntsük el. Ez még nem elég csináljunk gyorsan gyereket, mert az juj, de jó kis cuki-muki tündi-bündi. Ez mind igaz, de amikor ott van a kezedben a kéthetes gyereked és nem tudod, hogy mit adjál neki enni, hogy adj rá tiszta pelenkát, ruhát, mert a szüleid nem tudnak támogatni és nincs pénz, se segítség, akkor hirtelen elgondolkodsz, mi is legyen. El kell menni, dolgozni bármilyen munka is, de természetesen a férjnek, hiszen a gyereket is nevelni kell valakinek. Meg kell élni, nincs mese.

Ott kell hagyni az iskolát, hol ott még szakma sincs a kezedben vagy egy biztos munkahely, maximum egy érettségi, amivel mélyen kitörölheted a szebbik feled. Szóval, elmegy a srác dolgozni "jó kedvel" 18-20 évesen napi 14-16 órába, hogy eltudja tartani a gyerekét, akiből már 2 évesen idegroncs lesz vagy szellemi fogyatékos, mert a lány, aki megszülte nem rendelkezik kellő türelemmel és tapasztalattal a gyermek nevelés terén, vagy minden nap a szülei veszekedését kell hallgatnia, az éppen megcsappanó családi költségvetés miatt. Persze természetesen ott a feleség is, akit pénzelni kell. Eközben az a szerencsétlen srác teljesen kikészül idegileg és fizikailag is, ahelyett, hogy még tanult volna, lett volna egy gyönyörű barátnője, elvégzi az iskolát lesz tisztességes munkája 24-25 évesen és akkor elveszi, azt a lányt, akit mindig is szeretett, aki ennyi idő után is fontos neki. Aztán csinálnak egy gyönyörű gyermeket, akit biztonságban és szeretetben fel tudnak nevelni és micsoda véletlen normális ember lesz belőle, de hát nem lehet, dolgozni kell, ott a gyerek. Majd telik múlik az idő, egyszer csak rádöbben a szorgos munkaerő, hogy elég volt élni akar, elválik, otthagyja a gyereket az anyjával egyedül. Következmény: apa nélkül nő fel a gyerek. Aztán jönnek a nagy szülők, ők veszik át és nevelik fel, mert nem volt nekik elég felnevelni a kölyküket, aki 18 évesen gyereket csináltatott magának.

Tegyük félre a gyerek témát. Házasság van, de gyerek még nem kell, majd ráérünk. Ez már eggyel okosabb gondolat, de mégsem elég jó. 18 évesen megkötöd a saját kezed, egy ember mellett, dúl az a bizonyos dolog évekig, aztán leszel 21-22 éves és rájössz, hogy most akarsz igazán élni bulizni, csajozni, pasizni, mert megvan az iskolád, a szakmád és szabad akarsz kicsit lenni mielőtt megkezded a nagybetűs életet, de nem tudsz, mert ott a gyűrű a kezeden, ami megköt, így úgy döntesz, hogy elválsz és eltörölnéd a múltat, de sosem fogod tudni, mert egy életre szóló köteléket rúgtatok fel, amit lehet, hogyha 2-3 év múlva köttök meg, akkor még sokáig együtt lesztek boldogan, családcentrikusan, amikor már tudod, hogy nem csak buli, haverok, meg a pia az élet, hanem a munka, a család akikért élsz és szereted őket. Nekik akarod megadni mindazt, amit tudsz. Régen még volt olyan példa, bár akkor se sűrűn, hogy az első volt az utolsó is, de most már keresve sem találsz ilyet, talán tízezerből egy párt. 

A lényeg lényege, hogy a korai házasság fölösleges pénz és érzelem kidobás, mert hirtelen lángol valami nagy és legyőzhetetlen, aztán egyszer  már csak pislákol és leöntik vízzel. Szóval élvezd az életet, legyen barátod, barátnőd, de ÉLJÉL és tudj lépni előre, tudj változtatni, ha kell, a saját döntéseid határozzák meg az életedet és ne másé. Legyél boldog az mellett, akit választottál, de ne kötelezd el a boldogságod idő előtt.

Nekem ezekre hiába írtok cáfoló leveleket, meg küldötök szerelmes képeslapokat, meg akármit, mert akkor sincs igazatok, gusztustalan, meggondolatlan, elhamarkodott, nyálcsorgató maszlag a 24 éves kor előtti házasság. Jegyezd el 22 évesen, ha már annyira akarod, de akkor még vissza tudsz lépni, ha mégsem úgy alakult, ahogy terveztétek, de ne egyből ugorj a lecsóba, amiből egy nagy rothadó büdös szemét lesz veled a közepén.