Mindenki sír, hogy kevés a pénz nincs miből megélni, nincs mit adni enni a gyereknek, nem hogy a kutyának.

Jelen pillanatban egy hipermarket pénztárosaként is tevékenykedem, mert kell a pénz, kihangsúlyozom, nem gyűjtök motorra, kocsira, gépre, pornómagazinokra stb., hanem a sulira kell, ugyanis szeptembertől ismét folytatom tanulmányaimat a szociológia, pszichológia és egyéb dolgok terén. No, de nem is ez a lényeg, hanem amit munka közben tapasztaltam/tapasztalok:

Több mint 3 éve dolgozom kereskedelemben és foglalkozom a fogyasztókkal, illetve az igényeik kielégítésével, hiszen az egyik szakmám is ez (marketing és reklám ügyintéző). Tapasztalataim alapján miszerint az embereknek nincs pénzük, hazugság. Csak nem tudják tisztességesen kezelni, azt a keveset is, ami van, ugyanis mindenkinek van csak más-más arányban, mivel az utolsó ember is kap állami támogatást még, ha keveset is, de kap. Különböző egyéb legális vagy illegális jövedelem forrása is van minden embernek, még ha keveset is profitál.

A lényeg lényege, azt látom, hogy özönlenek ömlenek az emberek az év 365 napjának, minden percében ezekbe a nagy óriás áruházakba, mert vannak akiknek ez a kikapcsolódás, vagy éppen munka, hétvégi program, idő töltés, csajozási lehetőség, pasizási lehetőség stb. A pénzük jelentős részét tulajdonképpen szórakozva akarják elkölteni, amiből még hasznuk is van, pl. bemész az áruházba nyáron ott a klíma, hűsölsz, ott vannak a jó csajok, legelteted a szemed, vagy ismerkedsz, találkozhatsz ismerősökkel, válogathatsz a különböző termékek közül, amiket megkívánhatsz és megvehetsz még, ha teljesen fölösleges is, mert úgyis kidobod, bevágod a sarokba vagy felteszed a polcra porfogónak, de kell, mert megkívánta a szemed és a pénzed is engedi. Azonban a következő csekket, vagy ebédpénzt a gyereknek már nem biztos, hogy ki tudod fizetni. Mindeközben, a pénz megy ki külföldre az utolsó vasig, ugyanis egyetlen neves áruház lánc sincs magyar kézben, illetve az ő általuk kínált áruk 98%-a sem magyar termék, amiről azt hiszed, hogy az, az sem az, így milyen pénz marad magyar kézben? Semmilyen. Csökkenthetőbb így az államadósság? Nem.

Az, hogy az emberek népvándorlásként ömlenek az áruházakba nem csak hónap elején van így hangsúlyozom, hanem egész évben, akár hónap eleje van akár vége. Az emberek 90%-a nem fizet 10 ezer forint alatt és miért, mert bejött a 260 helyett 180 forintos cukorért, mert, de jó úgyis drága a cukor, de miközben keresi az akciós árut, megkíván még egy kis chipset, sört, dezodort, csokit, vázát, virágot, stb., és a cukor mellé vesz még több ezer forint értékben dolgokat, aminek a 10 %-ára tényleg szüksége van, mert eszébe jutott, hogy kell, de a többire csak elszórta a pénzt, ahelyett, hogy a gyerekére költötte volna, aki szegény ott sír, azért a nyavalyás 100 forintos nyalókáért, de nem kapsz nincs rá keret.

Minden tisztességes munkahelyen a fizetések mellé kapnak a dolgozók egy úgynevezett kiegészítést pl. étkezési jegy, iskola utalvány, stb., amit segítségként kapnak a munkáltatótól. Mindenki örül, hogy megkapta, majd rohan vele a boltba, hogy beváltsa. El sem olvassa, hogy mire lehet levásárolni, de a kosarat telepakolja fölösleges dolgokkal, természetesen a listán szerepel az alkohol és a dohányáru is, de a gyereknek egy füzetet nem látni, vagy egy ceruzát esetleg új ruhát, mert messze van még az iskola így augusztus elején, addigra majd veszünk. Egyszer csak eljön az a bizonyos iskola és a gyerek egy füzettel meg, egy ceruzával, agyonmosott szakadt ruhában megy az iskolába, mert anyuci és apuci elszúrta a lehetőséget.

Őszintén remélem, hogy minden egyes szülő, aki nem neveli tisztességesen a gyermekét, úgy hogy legalább azt a minimumot megadja neki és lehetősége legyen teljes életet élni, az elnyeri méltó büntetését. Nem kell mondani, hogy, akinek nincs rá lehetősége az hogyan, hát úgy hogy fel kellet volna mérnie a lehetőséget, mielőtt gyereket vállal. Most meg jönnétek azzal, hogy mi van, ha már ott a gyerek és akkor nem lesz lehetőség hirtelen, mert történik valami, arra annyit tudok mondani, hogy mire megszületik a gyerek, addigra meg kellett volna teremteni a lehetőségek sorozatát előre és eltervezni a gyermek felnevelésének menetét. Most meg jöttök azzal, hogy mi van, ha véletlenül jött a gyere, akkor kérlek mielőtt megismeri az igazi szüleit nevelőszülőkhöz kell adni, hogy legalább teljes életet tudjon élni és boldog lehessen. Tudom, hogy ezek kemény dolgok, de ha belegondoltok egy kicsit, akkor tényleg így van. Minden második családban, ahol három gyerek van, csak azért van a harmadik, mert így több a kedvezmény és az anyagi juttatás. 

Ha bármikor is gyerekáldásra vágynátok, jól gondoljátok át, így is rengetek, gyerek éhezik, árva és szenved, hol ott meg sem érdemlik. A gyerekek rossz sorsáról 90%-ban a szülők tehetnek. Csak akkor vállald el őt, ha fel is tudod nevelni és tisztességes embert tudsz belőle faragni. Amilyen vagy olyan lesz a "kicsi te" is. 

Nem árulok el nagy titkot, ha megmondom hány éves vagyok: 21, mind ez a sok szép esztendő után sajnos vagy nem sajnos, rengeteg élettapasztalattal rendelkezem,  többek közt a társas kapcsolatok ill. a hozzájuk tartozó érzelmek terén.

Egy párkapcsolat hosszúságát és minőségét a felek közötti kapocs ápolása és tiszteletben tartása határozza meg. Ezt a kapcsot csak és kizárólag érzelmi, dolgokkal lehet karban tartani, mint például őszinteség, becsület, tisztelet, törődés, odafigyelés, türelem, megértés, alázat, aktivitás, akaraterő és kitartás. Sokan ide sorolnák még a szeretetet is, viszont én NEM, mert mindezek a dolgok kölcsönös megadása után alakul csak ki a szeretet, amely átfogja és biztosítja a kapcsolatot. Ha a szeretet megvan, tudsz szeretni és téged is szeretnek, akkor nincs kérdés, te vagy a legszerencsésebb ember, de ha nem akkor egy rossz ember vagy, aki fölöslegesen pazarolja az idejét egy olyan emberre, aki mellett sosem lesz boldog. Szeretheted, te akárhogy, ha ő nem szeret, mert nem tud, vagy ne adj Isten nem is akar, akkor hiába az egész erőfeszítés.

Kanyarodjunk csak vissza a kölcsönös szeretet részhez, ahol mindenki szeret mindenkit. Ha ez megvan, akkor sem tart örökké, mert belefáradtok előbb vagy utóbb, vagy te, vagy ő, ki hamarabb ki később, ez elkerülhetetlen. Az ember egy olyan élőlény, akinek változatosságra van szüksége, ami úgynevezett állandósággal párosul. Mi is egy ember életében a változó? a partnerek, és mi az állandó? ő maga. Nem csak párkapcsolati szempontból, hanem a társadalomban is pl: új kollégák, új ismerősök, új családtag stb.  A monotonitás tűrhető, de csak egy bizonyos ideig, akár évekig is, bár minél tovább tűri az ember, annál hosszabb időszakról fogja tudni elmondani, hogy miért minek? 

A tini kapcsolatok nagy része elég korán elkezdődik, általában 16 éves korban. Vannak, akik próbálkoznak, keresik az igazi, hozzáteszem elég korán, de vannak, akik úgy gondolják, hogy megtalálták már, mert nagyon szerelmesek és minden rózsaszín felhő meg ugráló báránykák stb. Tehát 16 évesen összejövünk, dúl az a bizonyos love, akár évekig is, aztán 18 éves korunkban úgy döntünk, hogy jaj de hipi-szupi jó, házasodjunk össze. Miből? Hitelből, vagy anyuék pénzéből. Döntsük el. Ez még nem elég csináljunk gyorsan gyereket, mert az juj, de jó kis cuki-muki tündi-bündi. Ez mind igaz, de amikor ott van a kezedben a kéthetes gyereked és nem tudod, hogy mit adjál neki enni, hogy adj rá tiszta pelenkát, ruhát, mert a szüleid nem tudnak támogatni és nincs pénz, se segítség, akkor hirtelen elgondolkodsz, mi is legyen. El kell menni, dolgozni bármilyen munka is, de természetesen a férjnek, hiszen a gyereket is nevelni kell valakinek. Meg kell élni, nincs mese.

Ott kell hagyni az iskolát, hol ott még szakma sincs a kezedben vagy egy biztos munkahely, maximum egy érettségi, amivel mélyen kitörölheted a szebbik feled. Szóval, elmegy a srác dolgozni "jó kedvel" 18-20 évesen napi 14-16 órába, hogy eltudja tartani a gyerekét, akiből már 2 évesen idegroncs lesz vagy szellemi fogyatékos, mert a lány, aki megszülte nem rendelkezik kellő türelemmel és tapasztalattal a gyermek nevelés terén, vagy minden nap a szülei veszekedését kell hallgatnia, az éppen megcsappanó családi költségvetés miatt. Persze természetesen ott a feleség is, akit pénzelni kell. Eközben az a szerencsétlen srác teljesen kikészül idegileg és fizikailag is, ahelyett, hogy még tanult volna, lett volna egy gyönyörű barátnője, elvégzi az iskolát lesz tisztességes munkája 24-25 évesen és akkor elveszi, azt a lányt, akit mindig is szeretett, aki ennyi idő után is fontos neki. Aztán csinálnak egy gyönyörű gyermeket, akit biztonságban és szeretetben fel tudnak nevelni és micsoda véletlen normális ember lesz belőle, de hát nem lehet, dolgozni kell, ott a gyerek. Majd telik múlik az idő, egyszer csak rádöbben a szorgos munkaerő, hogy elég volt élni akar, elválik, otthagyja a gyereket az anyjával egyedül. Következmény: apa nélkül nő fel a gyerek. Aztán jönnek a nagy szülők, ők veszik át és nevelik fel, mert nem volt nekik elég felnevelni a kölyküket, aki 18 évesen gyereket csináltatott magának.

Tegyük félre a gyerek témát. Házasság van, de gyerek még nem kell, majd ráérünk. Ez már eggyel okosabb gondolat, de mégsem elég jó. 18 évesen megkötöd a saját kezed, egy ember mellett, dúl az a bizonyos dolog évekig, aztán leszel 21-22 éves és rájössz, hogy most akarsz igazán élni bulizni, csajozni, pasizni, mert megvan az iskolád, a szakmád és szabad akarsz kicsit lenni mielőtt megkezded a nagybetűs életet, de nem tudsz, mert ott a gyűrű a kezeden, ami megköt, így úgy döntesz, hogy elválsz és eltörölnéd a múltat, de sosem fogod tudni, mert egy életre szóló köteléket rúgtatok fel, amit lehet, hogyha 2-3 év múlva köttök meg, akkor még sokáig együtt lesztek boldogan, családcentrikusan, amikor már tudod, hogy nem csak buli, haverok, meg a pia az élet, hanem a munka, a család akikért élsz és szereted őket. Nekik akarod megadni mindazt, amit tudsz. Régen még volt olyan példa, bár akkor se sűrűn, hogy az első volt az utolsó is, de most már keresve sem találsz ilyet, talán tízezerből egy párt. 

A lényeg lényege, hogy a korai házasság fölösleges pénz és érzelem kidobás, mert hirtelen lángol valami nagy és legyőzhetetlen, aztán egyszer  már csak pislákol és leöntik vízzel. Szóval élvezd az életet, legyen barátod, barátnőd, de ÉLJÉL és tudj lépni előre, tudj változtatni, ha kell, a saját döntéseid határozzák meg az életedet és ne másé. Legyél boldog az mellett, akit választottál, de ne kötelezd el a boldogságod idő előtt.

Nekem ezekre hiába írtok cáfoló leveleket, meg küldötök szerelmes képeslapokat, meg akármit, mert akkor sincs igazatok, gusztustalan, meggondolatlan, elhamarkodott, nyálcsorgató maszlag a 24 éves kor előtti házasság. Jegyezd el 22 évesen, ha már annyira akarod, de akkor még vissza tudsz lépni, ha mégsem úgy alakult, ahogy terveztétek, de ne egyből ugorj a lecsóba, amiből egy nagy rothadó büdös szemét lesz veled a közepén.

Képzeld el, hogy egy bank minden reggel 86.400 Ft-ot helyez a számládra.Viszont egyenleget nem visz át egyik napról a másikra.Minden este törli a fel nem használt egyenleget.

Mit tennél?

Az utolsó fillért is kivennéd.Mindannyiunknak van egy ilyen bankja.IDŐ-nek hívják.Minden reggel kapsz 86.400 másodpercet. És minden éjjel törlődik, amit nem használtál fel bölcsen.Egyenleget nem vihetsz tovább, és nem használhatsz el többet.Minden nap új számlával indulsz.Ha nem megfelelően használod fel a veszteség a tied.

Nincs visszaút.

Nincs előleg a holnap napból.A jelenben kell élned az aktuális egyenlegedből.Fektesd be minden lehetőségbe. Az idő rohan.A legtöbbet kell kihoznod a napból. Itt és most.